okleveles gépészmérnök, okleveles közgazda, akusztikus szakértő, a Magyar Rádió nyugalmazott műszaki főmunkatársa, a Magyar Rádió törzsgárdájának örökös tiszteletbeli tagja
Kiss László június 12-én, életének 94. évében elhunyt
1923-ban született Szekszárdon. Gépészmérnöki oklevelét 1947-ben szerezte meg. 1997-ben arany-, 2007-ben gyémántoklevelet kapott.
Egyetemi tanulmányait befejezve a Magyar Postához ment dolgozni, ahol a postamérnöki tanfolyam elvégzése után a Posta Vezérigazgatóságon kezdte meg a műszaki pályáját.
1949-ben a Magyar Rádió stúdiójához került, ahol hangmérnöki, üzemmérnöki, fejlesztőmérnöki, valamint akusztikus tervezőmérnöki beosztásban dolgozott.
A rádiós működése alatt számos külföldi kiküldetésben és hosszabb tanulmányúton (Franciaország, NSZK) vett részt, a rádió- és televízióstúdiók tanulmányozása céljából.
Működése során körülbelül 80 rádió- és televízióstúdiót tervezettfunkcionális és akusztikai szempontból.
Az OIRT Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezt munkájában is aktívan közreműködött, ennélfogva sokszor vett részt különböző országokban tartott konferenciákon.
Szakmai társadalmi munkát a MTESZ keretében, az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesületben (OPAKFI) végzett, ahol körülbelül 40 éven át – többek között – tudományos konferenciák szervezésében vett részt.
Az Egyesület a tevékenysége elismeréseként Pro Silentio díjat adományozott a számra, 1982-ben és (második alkalommal) 2001-ben.
A Magyar Rádiótól 1983-ban vonult nyugállományba, mint az akusztikai laboratórium vezetője és tudományos főmunkatárs.
Munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Rádió, illetve a Művelődési Minisztérium Kiváló Dolgozója kitüntetést, valamint a Munka Érdemrend bronz fokozatát.
Gépészmérnöki diplomája mellé 1948-ban megszerezte az okleveles közgazda végzettséget is.
A Budapesti Műszaki Egyetem Szenátusa rubindiploma adományozásával ismerte el az értékes mérnöki tevékenységét.
(Kiss Laci rendkívül aranyos, művelt ember volt. Jó volt vele együtt dolgozni és beszélgetni. Még az utolsó hónapokban is – súlyos betegsége ellenére is – tudott mosolyogva emlékezni a régi időkre.- KF)
