Életének 80. évében váratlanul elhunyt Dr Buna Béla okleveles közlekedési mérnök, okleveles villamosmérnök és okleveles környezetmérnök.

Dr Buna Béla alapító tagja az MMK-nak. Több tagozat munkájában is aktívan részt vett.  Ott volt az Akusztikai Tagozat megalapításánál is, annak oszlopos tagja maradt mindvégig.

Számos szakértői engedéllyel dolgozott, jól ötvözve úgy a közlekedési gépészmérnöki, mint a villamosmérnöki és környezetmérnöki ismereteit. Szakértői engedélyei:

SZÉS4 - Építmények épületfizikai szakértése, SZKV-1.1. - Hulladékgazdálkodási szakértő, SZÉM1 - Közlekedési építmények szakértése, SZKV-1.2. - Levegőtisztaság-védelem szakértő, SZKV-1.3. - Víz- és földtani közeg védelem szakértő, SZKV-1.4. - Zaj- és rezgésvédelem szakértő, G-D-V3 - Gépszerkezettan - zaj- és rezgésvizsgálat, zaj- és rezgéscsökkentés részszakterület (tanúsítvány).

Dr Buna Béla az a sokoldalú mérnök egyéniség volt, aki a diplomáit, szaktudását a gyakorlatban kamatoztatta. Engedélyeivel több társszakterületet összekapcsolva kiválóan tevékenykedett.

Ahogy kiadatlan „Epizódok az életemből” című önéletrajzi könyvében írta: „Az életemet átszőtte a történelem.” Életére kihatott Trianon és II. világháború. Megélte az államosítást. Az Édesapja által oly nehéz munkával megnyitott kis fűszerüzletet az államosításkor elvették. Az 1956-os forradalom viharait gimnazistaként élte át. 1959-ben érettségi után, a származása miatt (fűszerüzlet), nem vették fel a BME villamosmérnöki karára, így másfél évig inaskodott autószerelő tanoncként. Már autószerelő segéd végzettséggel, munkásként jelentkezett 1961-ben az akkori ÉKME Közlekedés-üzemmérnöki karára, ahol 1966-ban megkapta közlekedésmérnöki diplomáját.

Az egyetem befejése után az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézetben (ATUKI ma Közlekedéstudományi Intézet KTI) helyezkedett el, ahol gépjármű diagnosztikával kezdett foglalkozni. Több publikációja jelent gépjármű karbantartási vizsgálati témakörben. 1972-ben egyetemi doktori értekezést írt „Görgős mérőberendezések vizsgálata” címen. Az akkori besorolás szerint kisdoktori fokozatot kapott.

Eredeti álmát nem adta fel. 1970-ben felvették a BME Villamosmérnöki Karán a Mérés- és Szabályozástechnika szakra levelező hallgatónak. Második diplomáját 1974-ben védte meg, és szerezte meg a villamosmérnöki oklevelet.

 1976-ban a Műszaki Könyvkiadónál „Elektronika az autóban” címen könyve jelent meg, ami 3 kiadást is megért (amiből a 3. már kibővített volt), és 1979-ben a Transzport kiadónál oroszul is kiadták (Eljektronyika na avtomobilje) címen.

1975-ben nevezték ki az Intézet Közlekedésakusztikai Önálló csoportja vezetőjévé. Itt kezdődött a szorosabb kapcsolata az akusztika tudományterületével.

A közlekedésakusztika akkor gyorsan fejlődő szakmai terület volt és nagy lelkesedéssel kezdett elmélyedni a szakmában.

 A „zajos” témákkal való foglalkozás mellett a gépjárművekhez való kötődése megmaradt. 1978-ban magyarra fordított a Trabant gépkocsi javítási kézikönyvét: „Trabant hogyan tovább?” (Műszaki Könyvkiadó) és 1979-ben pedig megírta a „Mérőműszerek az autóban” c. könyvét (Műszaki Könyvkiadó). A Trabantos fordítási munkában sokat számított, hogy pályája kezdetén autószerelő is volt.

1977-től 1993-ig az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Zajbizottságában képviselte Magyarországot.

1980-ban az Intézet vezetése a közlekedésakusztikai csoportból, a levegőszennyezéssel foglalkozó osztályból és a vegyészeti csoportból – haladva a korral - környezetvédelmi főosztályt hozott létre, amelynek Ő lett a vezetője.

1982-ben megjelent a Műszaki Könyvkiadónál a „Közlekedési zaj csökkentése c. könyve”.

1984-ben Gerlach György műszaki kiadónál megjelent „Környezetminőség és környezetvédelem Magyarországon” c. könyvének Ő írta az V. Zajvédelmi fejezetét.

1985-ben a brit Akusztikai Intézet (Institute of Acoustics) tiszteletbeli tagjává választotta. 1987-ben, az angol Butterworths kiadónál a nagynevű brit akusztikus, Paul Nelson által szerkesztett „Transportation Noise Referense Book” 6. fejezetét és a 11. fejezet felét Ő írta.

1987–ben a műszaki tudomány kandidátusa lett. A disszertáció a közúti közlekedési zaj előrebecsléséről szólt (Közúti közlekedési zaj számítási módszere).

1988-ban megjelent az Akadémia Kiadó gondozásában kelet németeknek és a Springer Verlag-nál nyugat németeknek, „A közlekedési zaj csökkentése” c. könyve a német igényeknek megfelelően átdolgozva német nyelven. 

A 1990-es év fordulatot hozott szakmai életében. Megalakult a Frama01dBH Környezetvédelmi Kft, amelynek 51 %-os tulajdonosa Ő lett, 49 %-os tulajdonos pedig a francia Patrick Luquet. A KTI –ből 1993-én lépett ki, ahol 27 évig dolgozott.

1993-ban, még a KTI-ben, euro mérnök (Euro-Ing.) diplomát kapott a nemzeti mérnöki szervezetek európai szövetségétől (FEANI).

A magánszférában töltött első évei nagyon küzdelmesek voltak. Nagyobb megbízásokat és sikereket  a 2000-es évek hoztak.

2001-es egy nemzetközi csapattal - amelynek tagja volt - (1 holland, 2 német, 1 osztrák, 1 olasz és 1 magyar), megnyerte az EU Vasúti Zajbizottság vasúti zajcsökkentési stratégia kidolgozására kiírt pályázatát.

2005-ben kapott egy hosszabb távú, nagyobb munkát, egy autópálya 2006-ban kezdődő építésének környezeti monitoring vizsgálatát, az alapállapot felvételétől az építési állapot vizsgálatán át egészen az átadás és forgalomba helyezés utáni vizsgálatokig. Ez a vizsgálat minden környezeti elemre (zaj, levegő, talaj, felszíni víz, és felszínalatti víz) kiterjedt.

Több tudományos egyesületnek is tagja volt, így Optikai Akusztika Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesületnek (OPAKFI) és a nemzetközi szervezetek közül tagja volt a Német Akusztikai Társaságnak (DAGA) és az Európai Akusztikusok Szövetségének (EAA).

Tagja volt az MTA Osztályközi Akusztikai Bizottságának, ahol kiemelkedő tudományos munkát végzett.

1988-ban megkapta az Optikai Akusztika Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület (OPAKFI) Pro Silentio díját.

Tudásvágya élete végéig elkísérte. 2015-ben 74 évesen megszerezte a környezetmérnöki MSc diplomát. A zajvédelemmel foglalkozó diplomamunka révén a TÜV Rheinland InterCert cég környezetirányítási rendszerfejlesztő tanúsítványt állított ki számára.

A szakmai könyvein kívül számos előadást tartott itthon és nemzetközi konferenciákon, így InterNoise –on és ICA -n (International Congress on Acoustics). Sok publikációja jelent meg itthon és külföldön nagyhírű tudományos folyóiratokban.

Szakmai élete nagyon gazdag volt. Szabad idejében sokat kirándult, sokat utazott és olvasott. Kevesen tudják, hogy lírai alkat volt. A fent említett önéletrajzi könyvében több saját versét is papírra vetette. 

MMK Akusztikai Tagozat Elnöksége